[chunk1] Az utópiák a társadalmi transzformációs folyamatnak lényeges elemét képezik és maguk is történeti jellegűek. Az olyan utópikus tudat, amely ennek a belátására épül, korántsem arra karhoztatott, hogy csupán azt ismerje el, ami van ahelyett, hogy megvitassa azt, aminek lenni kellene csak azért, mert már oly gyakran lelepleződött az utópiák történeti és korlátozott jellege. Az olyan tudományos és pragmatikus álláspont, amely elutasítja az utópiákat és a világmegváltókat és a cselekvés mértékeit csupán abból vezeti le, ami van, ugyanolyan korlátozott, ugyanolyan történelmietlen, mint az ahisztorikus utópia. Az utópiában a történelem művészetté válik: annak a megvitatása, ami van, az alkotó tudatnak teljesen új alapot ad arra nézve, ami immár lehetővé vált. És annak a botránya, hogy ezeknek a lehetőségeknek a fényében nem vittük többre, kétszeresen érezhetővé válik. [/chunk1]